On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?

Fülszöveg: 

Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt.
Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant.
Bele lehet zúgni valaki állába?
Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai.
Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni.
Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag?
Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.
De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?

 

***

És már el is startolt a Mini Könyvklub 10. fordulója, ezúttal teljesen vegyes zsánerű regényeket fogunk olvasni négy hónapon keresztül, melyekből az első, májusi,  ez az ifjúsági fantasy lett. 

 

Hát engem ez a cím meg a piros pötty teljesen bevitt a nádasba (nincs is ilyen szólás? :S), egy habos-babos kis romantikus történetre számítottam és már előre féltem, hogy mennyire rossz lesz. Ehhez képest egy nagyon is ötletes, humoros, érdekes fantasy volt és tényleg örülök, hogy elolvastam. 

 

A világépítés teljesen rendben volt, igaz, nem sokat tudtunk meg a mágikus világról, de pont annyit, amennyi a történet megértéséhez elég. A sűrűje úgyis Budapesten játszódott, a Wekerle telepen, a 4-es metró alagútjaiban és a Millenárison. Azért jót mosolyogtam On Sai kis lokálpatrióta beszúrásain, amikor arról ír, hogy Budapesten lehet kitermelni a legnagyobb szellemi potenciált a világon, meg a Köszönjük Magyarok! - emlékmű a könyv végén. :) 

A karakterek is jól ki lettek dolgozva. A romantikus szál nem volt zavaró, inkább vicces , ahogy Mia Anne és Kósza rá-rácsodálkoztak egymás világára és gondolkodásmódjára. Amon is jópofa volt, bár ettől az Asperger-szindrómától már kezd kicsit herótom lenni. Egy ideje már boldog-boldogtalan beletesz egy Aspergeres szereplőt valamelyik könyvébe (kapásból vagy ötöt fel tudnék sorolni amiket az elmúlt 1-2 évben olvastam), de egye fene, aranyos volt ez az apa-lánya dinamika is a könyvben és örülök hogy így a könyv vége felé kicsit közelebb kerültek egymáshoz. :)  

Őszintén szólva, hogy pontosan ez a fal,  a dólények, a világuralomra törő isten meg a mágiatörő dolog hogy kapcsolódnak össze az nekem nem teljesen tiszta, de valószínűleg figyelmetlenül olvastam a könyvet, elkalandozhattam a  magyarázatoknál, mindenesetre így is szórakoztató volt. A végső nagy ütközet nekem kicsit összecsapott volt. 

A könyv vége is keserű utóízt hagyott a számban mert bár Mia Anne megkapta a giccsbe hajló happy endjét, a lovagok és a mágusok örökre itt ragadtak egy olyan világban, ami csak nevet rajtuk és ahol nem lesznek teljesen boldogok. 

Szóval tetszett; egész jól megfért együtt a gimis dráma, a fantasy, a sci-fi elemek, a világmegmentés és a romantika. 

Pontszám: 4/5