Rhys Bowen: Holttest a fürdőkádban

Ha ​Agatha Christie és P. G. Wodehouse együtt írna detektívregényt, ilyen lenne.
1932, London. A trónöröklési sorrendben Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie az esélytelen harmincnegyedik helyen áll, és szegény, mint a templom egere. Miután lelécel a skóciai családi kastélyból, és ezzel megússza, hogy férjhez kelljen mennie Halpofához (Siegfried herceghez), Londonba költözik.
A fővárosban meglepő kalandok várnak rá:
életében először saját magának kell begyújtania egy kandallóba,
belezúg egy házasságra alkalmatlan, nagyon szexi ír nemesbe,
inkognitóban házvezetőnői szolgálatot alapít, hogy ne kopjon fel az álla,
a Királynő felkéri, hogy kémkedjen a szoknyapecér trónörökös után.
De élete akkor vesz igazán új fordulatot, amikor holtan talál a fürdőszobájában egy férfit.
Lady Georgiana pontosan tudja, ki az illető: ez a francia idegen nemrégiben megzsarolta a családját, és azzal fenyegetőzött, hogy megszerzi a skóciai kastélyt.
Lady Georgiana egyetlen módon tisztázhatja a helyzetet – ha mielőbb kideríti, ki volt a gyilkos.

***

A Mini könyvklub 9. első választott könyve. Amikor megláttam, hogy a fülszöveg P. G. Wodehouse-t emlegeti, majdnem elfutottam a másik irányba, mert a hideg ráz a könyveitől,de aztán belekezdtem és egyetlen nap alatt ledaráltam. Hálistennek azért olyan sok köze nem volt a Jeeves könyvekhez. Kicsit bugyuta, kicsit vicces, nyomozgatós... minden hibája ellenére (azért van egy pár) jól szórakoztam. Mostanában több nehezebb, nyomasztó könyvet olvastam úgyhogy még ilyen szempontból is jól esett. 

Az alaphelyzet nekem tetszett, harmincas évek, Anglia, egy szegről-végről Windsor hercegnő nyomozóval. Legjobban a királynő figurája tetszett. Bár alig szerepelt, azok a fejezetek nagyon szórakoztatóak lettek.

Ha már krimi, bevallom, én nem jöttem rá a megoldásra, az írónő szépen átejtett a palánkon. Krimit írni nehéz lehet. Ha túl könnyen kitalálható a megoldás, az olvasók puffognak. Ha lehetetlen kitalálni, mert nincs elég nyom az olvasóknak, akkor is puffognak. Itt azért voltak elrejtve nyomok és mégis volt egy csavar a megfejtésben. 

És most jöjjön, ami nem tetszett. Egyrészt maga Georgie karaktere, ugyanis egy igazi Mary Sue, akit a hibái csak még tökéletesebbé tesznek. Gazdagon nő fel, hercegnői nevelést kap de hamar feltalálja magát a piszkos munka és a szegénység világában. Csetlik-botlik, de azért mégiscsak mindig szerencséje van. Egyébként aranyos, szerethető karakter de az ilyen krimi sorozatoknál nekem fontos, hogy a főszereplőnk ennél kicsit árnyaltabb legyen. Mint mondjuk Agatha Raisin, Poirot, Sherlock vagy akár a skandináv krimik nyomozói. Georgie igazából olyan semmilyen, bájos.

A másik ami kicsit furcsa volt, hogy annak ellenére, hogy krimi, 42%-nál történik csak meg a bűnügy és kezdődhet a nyomozás. (Most ez elég konkrét szám lett, de Kindle-ön olvastam és már 25%-nál elég türelmetlen lettem, aztán elkezdtem figyelni, hogy miért nem történik már bűnügy. :D  )

Nem volt egy nagy olvasmányélmény, de ilyen egyszerolvasós, belefeledkezős kis könyvnek jó volt. :)

Pontszám: 3/5