2017. szeptember 15., péntek

Margaret Atwood: The Handmaid's Tale





Offred szolgálólány a nem túl távoli jövőben, Gilead mániákusan keresztény diktatúrájában. Az a dolga, hogy egészséges gyereket hozzon a világra, amire a legtöbb nő már képtelen a nukleáris sugárzás hatására. Egy parancsnok házában élve igyekszik teherbe esni tőle, hogy beteljesíthesse egyetlen küldetését. Offred és a parancsnok (Fred) között különös kapcsolat kezd kialakulni, miközben a ház asszonyával, a feleséggel is titkos szövetséget köt. 

Margaret Atwood-dal először talán két éve találkoztam a Popsugar reading challenge kapcsán. Az volt az egyik prompt, hogy olyan írótól olvassak akinek a monogramja megegyezik az enyémmel. Ha az angol sorrend szerint írom a nevem, az én monogramom is MA szóval így jött, hogy elolvastam tőle a Surfacing című regényt, amit nem igazán szerettem, sőt. 

A szolgálólány meséje viszont az első oldaltól kezdve tetszett. Legszívesebben le sem tettem volna, (de mivel elég súlyos, elgondolkodtató könyv néha le kellett tennem és közben kipörgettem két krimit) és örülök, hogy a Mini könyvklub végül ezt szavazta meg a kortárs szépirodalom kategóriájába. 

Tetszik ahogy Atwood fokozatosan építi fel a disztópia képét bennünk. Nem a szánkba rágja, hogy ez van, ilyen lett a világ, hanem fokozatosan ismerjük meg azt Offred elbeszélésén keresztül. Sok kérdésünkre csak a végén, a meta-epilógusban kapunk választ. Gilead valósága félelmetes, de az ötletek, eszmék amiken ez a társadalom alapul, mindig is jelen voltak (most is) a történelemben.

A cselekmény szerteágazik, nem egy szálon fut. A visszaemlékezések során megismerhetjük Offred (akkor még nem Offred) Gilead előtti múltját, a "szolgálólány-képzés" napjait. Aztán ott van a parancsnokkal kialakuló különös kötelék, a feleséggel, Serena Joy-jal kötött titkos alku, és mindeközben a Gilead ellen szövetkező földalatti Mayday csoport is fel-feltűnik. Nagyon érdekes volt és szívesen olvastam volna még tovább. 

Számomra a parancsnokkal kialakult viszony volt a legérdekesebb szál, főleg az elején a Scrabble, mint mocskos bűn. De a többiről is szívesen olvastam. A könyv tényleg súlyos és fontos kérdéseket boncolgat, mint feminizmus, nők jogai, születésszabályozás és az LMBT+ jogok. Nagyon tetszett a végén az epilógus, olyan 'csavar' volt amire egyáltalán nem számítottam, és mint feljebb írtam, sok kérdésemre választ kaptam.

Az írás nagyon szép. Sok a töredezett tőmondat, ismételgetés, ami egyrészt súlyt ad a szövegnek, másrészt szerintem Gilead monotóniájára is utal, amitől Offred folyamatosan szenved.  

Maximálisan ajánlom a könyvet mindenkinek és én kedvet kaptam a sorozathoz is. De állítólag nagyon hűen követi a könyv cselekményét, úgyhogy lehet nem lenne benne sok meglepetés... mindenesetre majd belenézek. 

Pontszám: 5/5



3 megjegyzés:

  1. Milyen érdekes, hogy külön csavarnak élted meg a regény lezárását, míg én pont hogy fölöslegesnek éreztem. :)

    A parancsnokkal való szókirakózás valóban meglepő volt mint közös, titkos bűn. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hoppá, sajnos a gmail a Social mappába rakta az értesítést, úgyhogy csak most vettem észre hogy írtál.
      A történet szempontjából végülis lehet, hogy felesleges volt, mert nem lettünk okosabbak és most sem tudjuk mi történt Fredével de nekem a világépítéshez hasznos volt, így utólag jobban értettem Gileadot. Csavarnak meg azért csavar mert nem láttam jönni.. még sosem olvastam könyvet aminek ilyen furcsa, teljesen elütő volt az utolsó fejezete és ez tetszett.

      Törlés
    2. így már értem, ez engem is meglepett. :)

      Törlés

Nina George: Levendulaszoba

Fülszöveg:  A ​párizsi könyvkereskedő, Jean Perdu számára a regény olyan, mint a gyógyszer. Pontosan tudja, hogy milyen könyvre van...